„Nem működik a lépcsőházi világítás. Mennyibe fog kerülni a javítás?”
Teljesen jogos kérdés.
Csak van vele egy probléma.
Telefonon általában még nem tudjuk, mit kell megjavítani.
Azt tudjuk, hogy mi nem működik. De azt még nem, hogy miért.
A kettő között pedig akár több tízezer forint különbség is lehet.
Ezért egy társasházi elektromos hiba esetén a túl gyorsan bemondott „pontos ár” sokszor nem korrekt ajánlat.
Hanem találgatás.
Ugyanaz a tünet mögött több különböző hiba lehet
Vegyünk egy egyszerű példát.
Nem világít a lépcsőház egyik szintje.
Elsőre nem hangzik különösebben bonyolultnak.
Lehet, hogy valóban csak egy lámpatest hibásodott meg.
De az is lehet, hogy:
- kontakthiba alakult ki valamelyik kötésnél;
- hibás a lépcsőházi automata;
- meghibásodott egy alkonykapcsoló vagy mozgásérzékelő;
- leoldott vagy hibás valamelyik kismegszakító;
- megsérült egy vezetékszakasz;
- egy kötődobozban van a probléma;
- vagy a hiba a társasházi elektromos elosztóban keresendő.
Kívülről ezek közül több pontosan ugyanúgy nézhet ki:
nem ég a lámpa.
Telefonon a tünetet halljuk. Az okot a helyszínen találjuk meg.
Ez a lényeg.
Egy elektromos hibánál először azt kell kideríteni, hogy hol szakad meg a rendszer normális működése.
Ehhez sok esetben mérni, ellenőrizni és követni kell az áramkört.
Van-e megfelelő feszültség?
Eljut-e a betáplálás a hibás berendezésig?
Működik-e a vezérlés?
Rendben vannak-e a kötések?
Van-e olyan alkatrész, amely kívülről épnek látszik, de valójában már nem működik megfelelően?
Ezekre telefonon nem lehet megbízható választ adni.
Telefonon becsülni lehet. Diagnosztizálni nem.
A pontos árhoz először a hibát kell pontosan ismerni
Egy javítás végösszegét alapvetően három dolog határozza meg:
mi hibásodott meg, mennyi munka szükséges a javításához, és milyen anyagra vagy alkatrészre van szükség.
Amíg ezek közül egyik sem ismert biztosan, addig a pontos ár sem ismert.
Ez nem különösebben izgalmas válasz.
Viszont korrekt.
Mert mondhatnánk telefonban egy összeget.
Csak aztán két lehetőség maradna.
Vagy szerencsénk van, és pont annyiba kerül.
Vagy a helyszínen kiderül, hogy teljesen más hibáról van szó, és kezdődhet a magyarázkodás, hogy a telefonban említett összeg miért nem érvényes.
Ennek nem sok értelme van.
Mikor lehet mégis árat mondani telefonon?
Ha maga a feladat pontosan meghatározható.
Nem azt mondják például, hogy:
„Valami baj van a pincevilágítással.”
Hanem azt, hogy egy már bevizsgált, pontosan meghatározott alkatrészt kell cserélni, és minden szükséges körülmény ismert.
Minél pontosabban ismert a munka tartalma, annál pontosabban kalkulálható az ára is.
A hibakeresés viszont más műfaj.
Ott éppen az a munka első része, hogy kiderüljön, mi a hiba.
Egy fénykép sokat segíthet. De nem mindig oldja meg a kérdést.
Közös képviselőként érdemes a hibabejelentéshez néhány alapinformációt összegyűjteni.
Például:
- pontosan hol jelentkezik a probléma;
- egyetlen lámpát vagy egy teljes területet érint;
- folyamatos vagy időszakos a hiba;
- mikor jelentkezett először;
- történt-e előtte valamilyen szerelés vagy más meghibásodás;
- leoldott-e valamelyik kismegszakító;
- tapasztalható-e szokatlan zaj, szag vagy melegedés.
Egy-két fénykép az érintett lámpáról, kapcsolóról vagy elektromos szekrényről szintén sokat segíthet.
Ezekből gyakran már sejthető, milyen irányban érdemes keresni a problémát.
Van, amikor nem az ár az első kérdés
Ha égett szag érezhető, szikrázás látható, egy elektromos szekrény feltűnően melegszik, vagy egy védelmi készülék ismételten leold, akkor nem érdemes újra és újra visszakapcsolni és kísérletezni.
Ilyenkor először azt kell tisztázni, hogy biztonságosan üzemeltethető-e az érintett berendezés.
A Villamos Műszaki Biztonsági jogszabály is külön kezeli azokat az eseteket, amikor egy meghibásodás közvetlen tűz- vagy életveszélyt jelenthet.
Ilyen helyzetben az árnál fontosabb kérdés:
mi okozza a hibát, és hogyan lehet biztonságosan megszüntetni?
A korrekt ár nem attól korrekt, hogy gyorsan mondják
Közös képviselőként természetesen tudni szeretné, milyen költséggel számoljon a társasház.
Mi is.
Csak ehhez előbb tudnunk kell, mit kell megjavítani.
Egy korrekt társasházi villanyszerelő ezért nem feltétlenül az, aki harminc másodperc alatt bemond egy végösszeget.
Hanem az, aki először felteszi a szükséges kérdéseket, a helyszínen megkeresi a hiba valódi okát, majd elmondja, mit talált és milyen javítás szükséges.
Ez néha kevésbé látványos válasz, mint egy azonnali ár.
Viszont sokkal kisebb az esélye annak, hogy a végén egy teljesen más összeg szerepel a számlán, mint amiről eredetileg szó volt.
Röviden: ezért nincs mindig pontos telefonos ár
A társasházi elektromos hiba bejelentésekor általában a tünet ismert:
nem világít, nem kapcsol, búg, leold, időnként működik, aztán megint nem.
A javítás árát viszont nem a tünet határozza meg.
Hanem a hiba oka.
Azt pedig sok esetben csak helyszíni hibakereséssel lehet pontosan megállapítani.
Ezért ha egy villanyszerelő nem mond azonnal biztos végösszeget telefonon, az önmagában nem feltétlenül bizonytalanság.
Lehet éppen az ellenkezője:
nem szeretne olyan árat ígérni, amely mögött még nincs elegendő információ.
