Este besötétedik.
Felkapcsol a kertvilágítás, a kapu fölötti lámpa, a bejárat előtti világítás.
Reggel kisüt a nap.
Minden lekapcsol.
Legalábbis ez lenne a terv.
Aztán egyszer csak reggel tízkor még mindig világít az udvar. Máskor este hétkor már szinte koromsötét van, de a lámpák még mindig nem kapcsoltak fel.
Vagy jön a különösen szórakoztató változat:
felkapcsol – lekapcsol – felkapcsol – lekapcsol.
Na, ilyenkor általában előkerül az alkonykapcsoló.
Pedig maga az eszköz nem különösebben bonyolult.
Hogyan működik az alkonykapcsoló?
Nagyon leegyszerűsítve:
figyeli, mennyi fény van.
Ha a környezet megvilágítása egy beállított érték alá csökken, bekapcsolja a hozzá tartozó világítást.
Amikor pedig újra elég világos lesz, lekapcsolja.
ENNNNNNYI!
Jó, azért egy kicsit bonyolultabb.
Az alkonykapcsolón általában beállítható, hogy milyen fényviszonyok mellett kapcsoljon. Ezt jellemzően luxértékben adják meg.
A Schneider Electric alkonykapcsolókról szóló szakmai oldalán például ugyanez az alapelv jelenik meg: a készülék fényérzékelő cellával méri a fényerősséget, és ez alapján automatikusan vezérli a világítást.
Sok készülék ráadásul nem reagál azonnal minden apró változásra.
És ez jó.
Ha egy autó fényszórója egy pillanatra rávilágít az érzékelőre, nem lenne túl szerencsés, ha az egész udvari világítás azonnal lekapcsolna.
Ugyanez igaz egy elúszó felhőre is.
A rendszernek tehát nem az a dolga, hogy minden apró fényváltozásra idegesen kapcsolgatni kezdjen.
Hol használunk alkonykapcsolót egy társasházban?
Leggyakrabban olyan világításoknál, amelyeknek sötétedés után automatikusan működniük kell.
Például:
- bejárati világításnál;
- kapu- és homlokzatvilágításnál;
- udvari lámpáknál;
- kerti világításnál;
- járdák és külső közlekedők világításánál;
- házszám- vagy cégtáblavilágításnál.
Nagyobb rendszereknél az alkonykapcsoló nem feltétlenül közvetlenül kapcsolja az összes lámpát.
Ad egy vezérlőjelet, aztán például egy mágneskapcsoló végzi el a tényleges kapcsolást.
Ez elsőre felesleges bonyolításnak tűnhet.
Nem az.
Ha sok lámpát kell egyszerre kapcsolni, jóval kulturáltabb megoldás lehet, mint az egész terhelést egy kisebb vezérlőkészülék érintkezőin keresztül hajtani.
És akkor el is érkeztünk a hibákhoz.
1. Sötét van, de az alkonykapcsoló nem kapcsolja fel a világítást
Kézenfekvő következtetés:
rossz az alkonykapcsoló.
Lehet.
Csak nem feltétlenül.
Előfordulhat, hogy nincs megfelelő tápfeszültsége, megszakadt egy vezeték, leoldott egy védelmi készülék, rossz a mágneskapcsoló, vagy egyszerűen olyan értékre állították a kapcsolási küszöböt, hogy még nem tartja elég sötétnek a környezetet.
Magyarul az, hogy a lámpa nem ég, még nem alkonykapcsoló-diagnózis.
Az csak egy tünet.
Ha a hiba oka nem egyértelmű, egy társasházi villanyszerelő műszeres vizsgálattal végig tudja követni, hogy az érzékelő, a vezérlés vagy maga a világítási áramkör hibás-e.
Ez gyorsabb módszer, mint találomra alkatrészeket cserélgetni.
És általában olcsóbb is.
2. Nappal is folyamatosan világít
Ez már érdekesebb.
Az érzékelő feladata ugyanis éppen az lenne, hogy világosban azt mondja:
köszönöm, mára ennyi.
Ha mégsem kapcsol le, több oka is lehet.
Az érzékelő kerülhetett árnyékba, eltakarhatta valami, elkoszolódhatott a burkolata, hibás lehet maga az érzékelő, vagy problémás lehet a kapcsolórelé.
És van egy nagyon prózai lehetőség is:
valaki korábban átalakította a rendszert.
Társasházaknál húsz-harminc év alatt meglepően kreatív dolgok tudnak történni egy villamos szekrényben.
Bekötések változnak.
Kapcsolók kerülnek be.
Kapcsolók kerülnek ki.
Ideiglenes áthidalásokból pedig néha meglepően végleges megoldások lesznek.
Szóval itt sem biztos, hogy az alkonykapcsoló cseréje az első lépés.
3. Felkapcsol, lekapcsol, majd újra felkapcsol
Ez az egyik legérdekesebb hiba.
Besötétedik.
Az alkonykapcsoló felkapcsolja a lámpát.
A lámpa fénye eléri az alkonykapcsoló érzékelőjét.
Az érzékelő erre azt mondja:
Ó, hát világos van.
Lekapcsolja a lámpát.
Újra sötét lesz.
Felkapcsolja.
És kezdődik elölről.
Gratulálunk, elkészült a társasház legdrágább diszkófénye.
Ez tipikusan akkor fordulhat elő, ha az érzékelőt rossz helyre szerelték, vagy a világítás későbbi átalakításakor olyan új lámpatest került a közelébe, amely közvetlenül megvilágítja.
Ilyenkor akár teljesen hibátlan is lehet az alkonykapcsoló.
Csak rossz helyen van.
4. Túl korán vagy túl későn kapcsol az alkonykapcsoló
Délután még bőven világos van, de már ég minden.
Vagy fordítva:
a lakók lassan telefonos vakuval keresik a kapukulcsot, miközben az alkonykapcsoló szerint még ragyogó napsütés van.
Ilyenkor először a beállítást érdemes megnézni.
A legtöbb készüléknél módosítható az a megvilágítási szint, amelynél a kapcsolás megtörténik.
De a probléma itt is lehet az érzékelő helye.
Másképp érzékeli a környezetet egy északi homlokzaton lévő érzékelő, mint egy olyan, amelyet délután közvetlenül ér a napfény.
Ugyanez történhet akkor is, ha egy közeli lámpa, kirakat vagy más mesterséges fényforrás megvilágítja.
Vagyis hiába tökéletes a beállítás, ha az érzékelő nem azt a fényviszonyt „látja”, ami alapján valójában kapcsolnia kellene.
5. Néha működik, néha nem
Na, ezek a hibák tudnak kellemetlenek lenni.
Mert amikor megérkezik a villanyszerelő:
működik.
Természetesen.
A bizonytalan működés mögött lehet laza kötés, nedvesség, kontakthiba, elöregedett relé vagy akár az érzékelő hibája is.
Kültéri érzékelőknél különösen fontos a megfelelő szerelés és a környezeti hatások elleni védelem.
Mert az elektronika általában nem rajong azért, ha éveken keresztül kapja az esőt, párát, port és a nyári negyven fokot.
Ki gondolta volna.
6. Az alkonykapcsoló működik, mégsem kapcsolódik fel a világítás
Ez is simán előfordul.
Főleg olyan rendszereknél, ahol az alkonykapcsoló csak egy mágneskapcsolót vezérel.
Ilyenkor maga az érzékelő tökéletesen érzékelheti a sötétedést, kiadhatja a kapcsolási parancsot, csak éppen a rendszer következő eleme nem végzi el a dolgát.
Például hibás a mágneskapcsoló.
Vagy annak vezérlése.
Vagy valamelyik kötés.
Ezért veszélyes az a hibakeresési módszer, hogy:
„Nem ég a lámpa, cseréljük ki az alkonykapcsolót.”
Lehet, hogy pont semmi baja.
A LED-világítás is meg tudja tréfálni a rendszert
Van még egy érdekes rész.
Egy korszerű LED-lámpa jóval kevesebb energiát fogyaszthat, mint a régi világítás.
Ebből könnyű arra következtetni, hogy akkor az alkonykapcsolónak is könnyebb dolga van.
Nem feltétlenül.
A LED-meghajtók bekapcsolásakor rövid ideig a normál üzemi áramnál jóval nagyobb bekapcsolási áram jelentkezhet.
Ha sok LED-es lámpatest kapcsol egyszerre, ez komolyabb igénybevételt jelenthet a kapcsolóelemeknek.
Ezért nagyobb világítási rendszereknél nem csak azt érdemes megnézni, hány watt van ráírva a lámpatestekre.
A kapcsolás módja is számít.
Mikor kell alkonykapcsolót cserélni?
Amikor tényleg az alkonykapcsoló rossz.
Ez nevetségesen magától értetődően hangzik, de pont ez a lényeg.
Nem érdemes találomra alkatrészt cserélni.
Előbb meg kell nézni:
kap-e tápfeszültséget az eszköz, érzékeli-e megfelelően a fényt, működik-e a kimenete, megfelelő-e a beállítása, rendben van-e a vezetékezés, és ha mágneskapcsolót vezérel, az megkapja-e a kapcsolási jelet.
Egy megfelelően végzett villanyszerelői hibakeresés célja pontosan ez: előbb megtalálni a hibát, és csak utána kicserélni azt, ami valóban rossz.
Nem fordítva.
A jó alkonykapcsolót igazából észre sem vesszük
Ez benne a szép.
Ha rendesen működik, senki nem beszél róla.
Este felkapcsolja a világítást.
Reggel lekapcsolja.
Nap mint nap.
Éveken keresztül.
Akkor kezd érdekes lenni, amikor ezt nem teszi meg.
És bár maga az alkonykapcsoló egy viszonylag egyszerű eszköz, a hozzá kapcsolódó rendszer már lehet jóval összetettebb.
Ezért a nappal világító udvari lámpa vagy a sötétben maradó bejárat mögött nem feltétlenül egyetlen hibás kis doboz áll.
Néha igen.
Néha meg egészen máshol kell keresni a hibát.
Ezért előbb hibát keresünk. Aztán alkatrészt cserélünk.
